Leonardo di Caprio, Marillon Cottilard, Michael Caine, színészgárda úgy tűnt biztosíték lesz Christopher Nolan új filmjére az Eredetre. Úgy tűnt, ennyi jó színész még akkor is elviszi a hátán a filmet, ha az alapjában véve nem a „legtutibb” sztori és forgatókönyv. Nos, ebben az esetben sem a szinészekkel, sem pedig a történettel elsőre nem volt gond. A színészek korrekten játszottak, Leonardo di Caprioval az élen, a történet pedig több, volt, mint bonyolult. Nos, a sztori a következő csak dióhéjban. Dom Cobb (Leonardo di Caprio) egy elvetélt építészmérnök, aki különleges képességgel rendelkezik. Képes arra, hogy beférkőzzön mások tudatalattijába és onnan információkat szedjen elő, vagy épp gondolatokat ültessen be a mélyaltatatásban lévő áldozatának agyába. Eme egyedülálló képessége különösen értékes lehet akkor, ha ipari kémkedésről van szó. Hamarosan Dom Cobb a legkeresettebb „tolvaj” lesz. Legújabb megrendelője egy ázsiai, energiában utazó vállalatbirodalom feje, aki azzal bízza meg, hogy érje el azt, hogy a rivális amerikai vállalat örököse, apja hirtelen halála után darabolja fel a céget. Cobb, a jól bevált amerikai akcióhősök kliséje szerint, épp már ki akar szállni az egyre eldurvuló sztoriból, ám, ezt az utolsó munkát még elvállalja. Még jó hogy, különben nem lenne min izgulnunk három órán keresztül. Innentől kezdve Cobb szervezkedik, csapatot épít, tudatalattikból ki-és bejárkál, idősíkokban mozog. Helyek, helyszínek, álom és valóság változik folyamatosan a filmben és néha olyan zavarosan, hogy már követhetetlen. Én is körülbelül a második órában adtam fel, hogy megértsem Cobb és csapata épp melyik tudat síkban harcol agyuk kivetülései ellen, s csak hagytam, hogy a film hasson az én tudatalattimra is. De nem hatott.
