2012. december 11., kedd

Monsieur Lazhar: Idegenként otthon, idegenben is otthon



Különösen aktuális témát dolgoz fel, a „Monsieur Lazhar”című kanadai film több szempontból is. Most leginkább a közoktatás válságát és tekintélyének rohamos leépülését emelném ki. Ez úgy látszik nem csak nálunk van így, hanem nálunk fejlettebb országokban is. Ez persze csak egy szegmense a filmnek, de nem elhanyagolható üzenete. A film azon túl, hogy témájában nagyon is ott van, 2012 legjobb idegen nyelvű film kategóriában Oscar díj jelölt is lett. Méltán. 

A téma, amelyet a film feldolgoz, persze nem új a Napon, hiszen a diák-tanár kapcsolatát és mélylélektanát már számos film feldolgozta, közülük is kiemelném a Kóristákat (Les choristes, 2004), amelyet szerintem, azóta sem sikerült felül múlni egyik filmnek sem. Vagy említhetném az amerikai verziót a „Vezet a Ritmus”-t (Take the Lead, 2006) is. A sziruppal jócskán nyakon öntött, de még az élvezhető kategórián belüli Antonio Banderas főszereplésével készült filmet.(Egyébként nagyon ütős az a táncjelenet, amiben Banderas tangózik, „látni kell” kategória!) 



 A Monsieur Lazhar-nál is visszaköszönnek a korábbi filmekben is megjelenő már-már klisészerű elemek (külvárosi iskola, problémás, kezelhetetlen diákok, tehetetlen iskola és tanárai akiknek sem eszközük, sem energiájuk nincs feloldani az iskolai falain sokszor jócskán tovanyúló problémákat. Majd a megmentő felbukkanása, aki előbb gyerekek tiszteletét vívja ki, majd később a szeretetüket. Végül láss csodát, kiderül, hogy a korábban kis szörnyetegeknek gondolt diákok, valójában megrémült kis lények, akik szeretetre és figyelemre vágynak. De lássuk a történetet:

Kanada. Tél. Külvárosi iskola. Átlagos épület. Udvaron hógolyózó gyerekek. Átlagos délelőtt. És mégsem az. Az egyik fiatal tanárnő felakasztja magát a diákjai tantermében. Holttestét az egyik kisfiú találja meg. A trauma, mind az iskola, mind a gyerekek esetében feldolgozhatatlannak bizonyul. A megüresedett tanárnő helyére felveszik az algériai származású, szelíd, de határozott Monsieur Lazhar. Mind a gyerekeknek, mind az új tanárnak nehéz megszokniuk egymást, és lassan megy a beilleszkedés a zárkózottés ellenséges tanári karba is. Lazhar másként közelít a gyerekek felé, próbálkozása ellenállásba ütközik. Lassan és fokozatosan alakul ki a barátság a diákjaival, amely mikor kialakult, elszakíthatatlannak bizonyul. A film közepe táján fokozatosan fény derül Lazard megindító személyes történetére is. 



 Mohamed Fellag, remekül megformázza a szelíd és egy súlyos családi tragédiát magával hurcoló Monsieur Lazhar-t. A 94 perces film lassan bontakozik ki, egészében véve lassú és sok kérdésre nem is kapunk választ a film végére sem. Talán nincs is jelentősége.
Mégis:  a film végére úgy jöttem ki a moziból, hogy ezt a filmet érdemes volt megnézni.  

2012. november 29., csütörtök

007-Skyfall: Bond esete az isztambuli háztetőkkel


Idén ősszel, ismét széles vásznon gyönyörködhetünk Daniel Craig mesésen kidolgozott felsőtestében, ha jegyet váltunk a moziba. Mi több: multiplexbe érdemes, hogy minél jobb legyen a látvány.






A "dobbantós" Casino Royale (2006)  és (véleményem szerint) a kevésbé ütősre sikeredett Quantum of Solace (2008) után a Skyfall ( 2012) a Daniel Craig fémjelezte James Bond-széria egyik, eddigi  talán  legerősebb tagja lett. Ez talán az erős rendezésnek köszönhető. Sam Mendes rendező nevét nem nagyon kell bemutatni, hiszen olyan filmek kerültek ki a keze alól, mint az American Beauty, Amerikai szépség (1999).

A Skyfall sok tekintetben eltér a korábbi két James Bond-filmtől, elsősorban hangulatában és a karakterek megformálásban, ami Mendes keze munkáját dicséri. Látványban most sem szenvedhetünk hiányt, szép férfiak és még szebb nők mellett ,izgalmas helyszíneken játszódnak az akciódús, ám nem agresszív jelenetek. Különösen élvezetesek a nyitó jelenetek Isztambul belvárosában, ahol az üldözés nem egyszerűen a sikátorokban, hanem egyenesen a Nagy Bazár tetején zajlik. Hovatovább James Bond motoron száguldozik a tetőkön, miközben a Hagia Sophia remek hátteret biztosít hozzá. Bár kissé giccses jelenet is lehetne, vagy hatásvadász, mégsem válik röhejessé ez a nem mindennapi üldözés. 

Nem bánja meg az ember a jegy árát akkor sem, amikor James Bond hirtelen feltámad sokszor megesett halálából és gyorsan "átugrik" Shanghai-ba elintézni néhány rossz fiút...Jól fotozott jelenetek és egy hihetetlen érdekes metropolisz képe rajzolódik ki. Az esős London és az MI6  irodája már kötelező kelléke a James Bond filmeknek, nem unható meg.

A Skyfall üde színfoltja a Javier Bardem által megformált Silva, maga a megtestesült  Gonosz. Bardem annyira jól alakít, hogy játéka egyszerre kelt undort és borzongást a nézőben. Igazi Gonosz nélkül, pedig nincs értelme James Bond filmet nézni.
Judi Dench ismét remekel M szerepében és kiemelném Daniel Craiggel való játékát. Mendes ugyanis komoly hangsúlyt fektet a Skyfall-ban az emberi kapcsolatokra, amelyek eddig szokatlan oldaláról mutatja be M és Bond sokrétű és cizellált kapcsolatát, amelyben nem lehet tudni, hogy ki kire támaszkodik jobban.

Egy szó mint száz:  Fiúk, lányok, irány a mozi!




2012. július 30., hétfő

Drive- Gázt!


Legújabb kedvencem Ryan Gosling nevét ha meglátom, már veszem is le a DVD-t a polcról, vagy váltom is a jegyet a moziba, mert nagyon megkedveltem a színészi játékát és nem utolsósorban magányos hőst idéző sármját :-).

Először a   Törés (2007) című filmben láttam őt, Anthony Hopkinssal. A filmkritikusok szerint is remekelt Hopkins mellett, ami egy fiatal, kezdő színésztől azt hiszem nem olyan könnyű feladat. valóban remekül játszottak együtt.
Most legutóbb a Drive-Gázt! (2011) című filmben láttam, és megint meg kellett állapítanom, hogy nagyon bírom a pasast. 
A sztori röviden: A magányos és titokzatos Driver (Gosling) nappal autós jelenetekhez kaszkadőrködik filmekben, éjjel azonban átváltozik, és bankrablóknak segít a menekülésben, mivel egy született Raikönnen egyébként. És profi vezetni tudását még kíváló helyismerettel is megspékeli, hiszen ismeri Los Angeles minden rejtett mellékútját. A szervízbeli főnöke szeretné, ha Driver indulna egy igazi versenyen, az ehhez való pénzt azonban nem tiszta úton szerzi...Szomszédjával Iréne-nel (Carrey Mulligan)  való lassan kibontakozó szerelmét pedig életveszélyessé teszi a bűnöző és fekete múltú férj, aki épp a börtönből szabadul.

Az egész film alaphangulata  egy igazi vadnyugati történetet idéz, ahol a magányos hős egyedül veszi fel a harcot a Gonosszal. Gosling nem sokat beszél a filmben, inkább az arcjátéka nagyon kifejező és a tekintete az amivel mindent érzékeltet. 
Néha olyan érzése van az embernek, mintha a jeleneteket a  Volt egyszer egy vadnyugatból megfejelték volna egy kis Tarantino filmmel. Nos, ezzel csak azt akarom mondani, hogy aki nem bírja a tömény erőszakot, és roppanó koponyacsontot és a fröccsenő agyvelőt, az lehet inkább hagyja ki a filmet. Külön érdekessége a filmnek, hogy különleges zenei aláfestés van az agresszív jelentek alatt, ami különleges hatás alá vonja a nézőt...
Carrey Mulligan-t már nem kell bemutatni ( Egy lányról..) egész fantasztikusak ketten, ahogy néznek egymásra, és nem kell beszélniük, a tekintetük mindent elmond.
100 perces film, lassan bontakozik ki, a jelenetek is lassúak, nagyon szépen filmezve, szinte művészien ábrázolják a kegyetlen öldöklést.

Nézzétek meg, megéri!





2012. április 19., csütörtök

In Time Az idő pénz...Vagy fordítva?

Egész jó kis sci-fi thrillert láttam a múlt hétvégén. Bár Justin Timberlake-et eddig még csak énekelni hallottam, kellemesen csalódtam színészi képességeiben is. Amanda Seyfried-et viszont énekelni hallottam a Mamma Miában, és most kicsit "szőkesnősre" sikeredett a szerepe, nade nem is ő volt a lényeg.

A film alapötlete, nem újkeletű de mégis örök érvényű tény:
"Az életünk véges".
"Az idő pénz".
"Ha időt nyersz, életet nyersz. És így tovább..."

A film a jövőben játszódik egy nagyon szomorú világban, ahol a szegények és a gazdagok már vastag kőfalakkal elválasztott kerületekben élnek, az átjárás lehetetlen és életveszélyes. Ilyet is láttunk már több filmben is ( District 9 ) , ez sem új a Napon. Az Új a Napon az, hogy ebben a szép új világban az idő lesz a fizetőeszköz. A szegényeknek előre megadott időtartam áll rendelkezésre, ami ha lejár megáll a szívük. Az életük a gettőban egy állandó rohanás és harc az életért, az órákért, a percekért. Nemígy a gazdagok multimilliomos világában, ahol idejük, mint a tenger, hiszen megvásrolták, mert megtudják.

A film alapsztorija teljesen átlagos lenne, ha nem ebben a fiktív világban játszódna, ami miatt az egész érdekessé és elgondolkodtatóvá válik. Érdekes a film képi világa is, futurisztikus és jól megválasztottak a jelentek és a színek is.