No és Én

Zabou Breitman filmje, No és Én napjaink egyik legégetőbb problémájáról, a hajléktalanságról beszél. Mindezt pedig egy 13 éves kislány szempontjából láttatja. Lou, 13 éves és az iskolában azt a feladatot kapja, hogy válasszon ki egy társadalmi problémát amiről dolgozatot kell írnia. Lou, a hajléktalanságot választja, méghozzá úgy hogy interjút készít egy hajléktalan emberrel.Ki is néz magának egy korban hasonló korú hajléktalan lányt akivel a Gare du Nord-on találkozik össze. Nora, vagy ahogy hívja magát No, alig 16 éves és már egy emberi roncs. Családja elhagyta, nincs hol aludnia, élete a foszladozó hátizsákjában. Iskolába sose járt. Egy sörért és két vodkáért vállalja, hogy elmondja a hajléktalanok életét Lou-nak. Lou élete, bár családja, meleg otthona van, lassan kiderül nem kevésbé magányos, mint hajléktalan barátnője. Anyja súlyos depresszióval küzd, apja tehetetlenül nézi családja szétesését. Két világ találkozik össze, mégis szoros barátság alakul ki a két kislány között.Lou-t annyira megérinti a hajléktalan lány kegyetlen sorsa, hogy elhatározza "hazaviszi". Nagyon szép film, a barátságról, emberségről. Remélem, hogy a magyar mozikban is bemutatják.

Staff Benda Bilili!

Ismét egy megkapó film az élni akarásról és a sikerben vetett hitről. Dokumentumfilm egy csapat mozgásképtelen, hajléktalan kinshasa-i utcazenészről, akiket felfedez egy francia antropológus aki az afrikai autentikus zenét kutatja.Meglátja bennük a lehetőséget és (ős) tehetséget.Egy évig követi életüket és napi küzdelmüket. Az emberfeletti erőfeszítéseik eredménye egy stúdióalbum lett, mely azóta bejárta a világot és hatalmas siker lett. A benda bilili formációt ma már világszerte ismerik és elismerik.Méltán. A Benda Bilili az utcazenélésből zenekarrá válásuk egy évet mutatja be.

Minek nevezzelek?

"Ha a merengés alkonyában szép szemeidnek esti csillagát bámulva nézik szemeim, miként ha most látnák először" Petőfit idézve. Ferzan Özpetek legújabb filmjében, a Szerelem, Pasta, Tenger-ben ismét a homoszexualitás nyíltan vállalásának kényes kérdéskörét emelte középpontba.Adott egy olasz, meglehetősen konzervatív nézeteket valló tésztagyáros familia, amely népes család élén egy igazi keresztapa áll.Két szép szál,mondhatni daliás fia is van,Tommaso és Antonio akikre majdan hagyni akarja a gyárat.Nekik azonban egészen más elképzeléseik vannak a jövőjüket illetően.Tommaso római írói karriert dédelget, s esze ágában sincs átvenni apja gyárát.Testvére Antonio,bár a gyárban dolgozik, mindennap menekülni készül a család nyomása alól..Mindketten súlyos titkot is cipelnek magukkal: A saját nemükhöz vonzódnak.Ha azonban ez kitudódik tisztában vannak vele nem számíthatnak családjuk megértésére és örökségük is veszélybe kerülhet...Ami talán nem is olyan nagy baj? Ferzan Özpetek új filmjében szemben korábbi filmjeivel(Pl.Törökfürdő), mintha kevésbé venné komolyan a homoszexualitás problematikáját, sőt mintha kissé ki is figurázná azt. Filmjében megjelenő homokos férfiak nőies gesztusai eltúlzottak, néha az az érzése az embernek ők maguk sem tudják eldönteni mit szeretnek: a nőket vagy a férfiakat.Vagy leginkább magukat.Özpetek filmje nekem kissé erőtlenebbre sikerült, mint korábbi filmjei, mind mondanivalójában, mind hatásában.Egy bizonyos a szép olasz táj, szép olasz emberek, még szebb olasz nők és férfiak, olaszos lendület és humor miatt mindenképpen érdemes megnézni..