Alien-Covenant

Az Alien rajongók már remegve várták a széria új epizódját, melyet ismét Ridley Scott rendezett (Gladiátor), azonban rendre csalódniuk kellett az Alien: Covenantban. Mert az  új Alien film egyáltalán nem lett méltó folytatása a Prometheusnak, nem is beszélve az ikonikus Nyolcadik utas a Halál-ról. Nemhogy nem borzongató a film, hanem egyszerűen saját maga karikatúrájává vált. Rendkívül gyenge választás volt a főszereplő szinésznő (Katherine Waterstone:Daniels) is, aki se nem karizmatikus, se nem magával ragadó, egyszerűen nem köti le az ember figyelmét a bárgyú téblábolása. Ahogy a barna bociszemeit meresztgeti a xenomporhokra az pedig néhol kifeizetten viccesen hat. Sigourney Weaver-t persze nehéz überelni, de a baj az, hogy  meg sem próbálták.

Egyet ígér a film, a korábbi epizódokhoz képest: véresebb jelenetekben valóban bővelkedik, Az elmaradhatatlan "xenoszületés" jelenetek  megvannak, bőségesen kiömlő belek és sugárban folyó vér társaságában.

A történet szerint a Covenant nevű ürhajó fedélzetén a legénységgel együtt 2000 telepes utazik krioban egy új, a Földhöz hasonló klímával és életviszonyokkal bíró bolygóra, amit benépesíthenének. Azonban hirtelen csillagviharba keverednek és tűz üt ki a hajón, minek következtében elvesztik a kapitányt (aki nem mellesleg Katherine Waterstone férje volt). Az űrhajó emberi életre utaló jeleket fog föl és a hajó legénysége, akik nem akarnak még 7 évet utazni mélyfagysztásban, úgy döntenek (bár viták és ellenzések árán) az eredti uticél helyett ezen az új bolygon próbálnak szerencsét. Le is szállnak, de nem bizonyult jó ötletnek. Hamarosan furcsa alakú tojásokba botlanak...

Annyi bizonyos, hogy a Covenantnak lesz folytatása, reméljük ütősebb lesz elődjénél.

Amerikai pasztorál-amerikai álomból amerikai horror

A  pasztorál jelentése: egyszerű pásztoréletet idillikusan ábrázoló drámai mű. 

Ewan McGregor (Trainspotting) nagyon bátran választott témát első rendezésének, melynek alapját a film címét is adó Philip Roth Pulitzer-díjas regénye, az Amerikai pasztorál adta. Ahogy az eredeti könyv, úgy a film története is egy amerikai, középosztálybeli, a tipikus amerikai álmot megvalósító család drámáját mutatja be, ugyanakkor sokkal tovább is megy: egy valódi s, ma is aktuális társadalomkritika. 

Seymour Levov-ot (Ewan McGregor)  akit a filmben mindenki csak  "Svéd"-nek hív, úgy ismerjük meg, mint magát a megtestesült sikersztorit. Minden sikerült neki, amit egy ember elvárhat az életétől. Fiatalkorában az iskolája sikeres és népszerű sportolójaként, díjat díjra halmozott, miközben tanulmányait szintén kimagasló teljesítménnyel végezte. Később, sikeres üzletemberként viszi tovább a családi vállalkozást (apja bőrkesztyűgyárát). Mindennek megkoronázásaként a megye legszebb lányát, az egykori szépségkirálynőt vette el feleségül (Jennifer Connelly), akivel egy szép, tágas, igazi polgári milliőt árasztó családi házban éltek, míg megszületik a szintén álomszerűen szép, szőke kislányuk, Marry (Dakota Fanning). Az  első repedés ezen az idilli állapoton az, hogy a kislányról kiderül, hogy dadog és emiatt komplexusokkal küzd. De ez sem kezdi ki a család békés életét, szinte elvakult szeretettel nevelik az egyre nehezebben kezelhető kislányt, hisznek benne, hogy ez a fogyatékossága nem állhat a boldogságuk útjába. Noha egyre több jel mutat rá, hogy valami nincs rendben a gyerekükkel, aki spontán agressziv dühkitöréseket kap és az anyjára egyre inkább, mint női vetélytársára kezd tekinteni, minek következtében a két nő viszonya rohamosan romlani kezd. Svéd mint egy meginghatatlan sziklafal védelmezi vakon a család békéjét, noha annak már régen "lőttek". A kamaszkor beköszönte azonban végleg berobbantja az addig meginghatatlannak gondolt családi békét és nem csak a lány egyre elviselhetetlenebb viselkedése, hanem a vietnami háború kitörése miatt is. Amerika szerte kormány ellenes tüntetés hullám söpör végig  az országon. Megkezdődnek a 60-as évek hippimozgalmai, és mellettük vagy belőlük kinőve megjelennek a szélsőségesen radikális baloldali mozgalmak.

A New Yorkban tanuló Merry-t is magával ragadja a forradalmi hangulat és egyre drasztikusabb politikai nézeteivel borzolja a polgári értékeket valló, konzervatív családjának az idegeit. Merry-t teljesen beszippantja egy radikális politikai tömörülés, és úgy tűnik a családja nem tehet ellene semmit, csupán bízik abban, hogy a lány jobb belátásra tér. Merry jó kapcsolata apjával megromlik, az anyjától pedig teljesen elhidegül. Svéd mindent megpróbál hogy jó irányba terelje lányát, és csupán az apai féltés szól belőle, amikor azt mondja lányának, aki már alig akar hazajönni New Yorkból látogatóba, hogy "Hozd haza a háborút", vagyis ha annyira buzog benne a tettvágy akkor tegyen valami értékeset és maradandót otthon a szülővárosában.
Két nap múlva szörnyű esemény történik. A város postahivatalát felrobbantják. Merry Levov pedig eltűnik.

Ewan McGregor által rendezett Amerikai Pasztorál több, mint egy amerikai középosztálybeli család drámája és több, mint egy tragikus apa lánya kapcsolat bemutatása, noha a film központi cselekeménye a kettőjük  pusztító kapcsolata körül forog. .Ám a film sokkal több ennél. A drasztikus és szélsőséges nézetek és ideológiák veszélyességéről, az értelmetlen sehova sem vezető pusztításáról  szól ez a film,  mely ideológiák most is jelen vannak és melyekre minden korban oda kell figyelni. Csakúgy mint Ewan McGregor rendezői kvalitásaira.