2015. szeptember 27., vasárnap

Dübörög a szív-Meryl Streep ismét új szerepben


"Meryl Streep még sosem volt ekkora ripacs" olvasható az Origo filmklubja egyik jóindulatú nak nem igazán nevezhető kritikusának a véleménye..Én inkább úgy fogalmaznék, hogy Meryl Streep megint megmutatta, hogy micsoda színésznő. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy milyen alakítást nyújtott az Ördög Prádát visel, majd ugyanabban az évben forgatott  Mamma Miá-ban. Két, teljesen más karakterű nőt  játszott igencsak magával ragadóan.
Idén, most ismét egészen, szerintem számára is új, női karaktert kellett hitelesen nyújtania: egy kissé perifériára szorult, jobb napokat is látott, középkorú rock mami (Ricki) bőrébe kellett bújnia, aki minden este egy lepukkant rock kocsmában, maréknyi alkoholista előtt hirdeti a rock and roll halhatlanságát. Mindeközben teljesen le van gatyásodva, magányos, és nem sok jóval kecsegteti a jövője sem. Idővel persze megtudjuk, hogy nem véletlenül, hiszen férjét és kisgyermekeit zenészi karrierjéért sok évvel ezelőtt elhagyta, s viszonya egykori családjával enyhén szólva sem rózsás.

Egy szokásos esti fellépés után jön a hír, hogy az időközben anyányivá cseperedett lánya súlyos lelki válságba került, (mert a pasija megcsalta) és szüksége volna az anyjára. Nos, Ricki fel is kerekedik a gityójával és elropog a bőrkabijában a nyugati partra az igencsak előkelő városrészben lakó volt férjéhez és a gyerekeihez, avégett hogy átsegítse lányát a depin.




Na..hát ennyi a kezdősztori, de valójában a történet teljesen mindegyis, az tényleg akár gagyinak is nevezhető,ha nem Meryl Streep viszi el a hátán. A film élvezhetőségén sokat dob az a rengeteg kiváló muzsika is, amit nem mellesleg Meryl Streep maga énekel és ha jól láttam egész jól tépi a húrokat is közben :-)

Szóval aki szereti Meryl Streepet, meg a jó muzsikákat például Bruce Springsteen  annak kötelező :-) 
  
Íme a film előzetese:


Bazi nagy francia lagzi

Az idei nyár, egyik-véleményem szerint-legjobb vígjátéka a franciák által újragondolt "Bazi nagy görög, francia lagzi” Én, személy szerint nem állhatom, amikor egy jól sikerült filmről, ami nem csak, hogy behozta a költségeit, hanem kasszasiker is lett, megpróbálnak még húsz bőrt lehúzni (lásd mostanában  lásd: Jurassic park). Azért sem lelkesedem, amikor az amerikaiak lenyúlják az európai forgatókönyveket és megcsinálják a filmet amerikai verzióban is ( lásd: Hanta-palinta vs. Apám a hős) Ebben a filmben egyébként messziről sincsen  erről  szó,  éppen ezért félrevezető a film magyar címe, habár biztos többen beültek rá a magyar mozikba, mint az eredeti francia címre ült volna be az a maréknyi magyar frankofón ami így azól:Qu-est ce qu'on fait au Bon Dieu. Az igaz, hogy az alap sztori itt is követi a jól bevált sémát. Két különböző kultúrából jött fiatal olthatlan szerelme közé csak egy valami állhat ez pedig a család… Ami ugye, nem kis akadály. Főleg, ha a szerelmespár egyik tagja egy vidéki, francia arisztokrata család szép szőke nő tagja, míg a hősszerelmes egy elefántcsontparti nyugdíjazott katonatiszt fia, megspékelve egy nagydarab papával, aki pedig természetesen heves ellenérzéseket táplál a kizsákmányoló, gyarmattartó nagy birodalmak iránt.  Ehhez az idillhez jön még  az enyhén rasszista francia örömapa (Christian Clavier alias Zsákfos :-)) a bigott francia mama és a további deviáns nő testvérek,  akik szintén kontinenseken átívelő szerelmi, sőt már családi életet élnek. Nos, dióhéjban ennyit a történetről. A francia humor nekem mindig jobban bejön, mint az amerikai, egyszerűen élet közelibbek. 

Vígjáték ide, vígjáték oda a film mondanivalója, még ha szájbarágó és kissé primitív is most, a szír menekültválság idején még aktuálisabb és éppen ezért fontos hogy sokan megnézzék és megértsék, hogy a multikulti alapvetően jó dolog.
Itt az előzetese: