Deneuve legújabb filmjének előzménye a "rosszmájúak" szerint az, hogy a díva nehezményezte: már nem szerepeltetik annyi filmben, mint korábban...Állítólag ezért (is) Emanuelle Bercot rendezőnő gyorsan írt rá egy főszerepet az új filmjében, amely az Elle s'en va, vagyis " Elmegyl" címet kapta. Fogalmam sincs, hogy lett a francia címből a magyar "Betti-mobil", merthogy sehogy nem jön ki a fordítás, de ezt a jelenséget már megszokhattuk a többi film esetében is. A film angol címe talán még találóbb: "On my way" (Az én utamon).Ennek legalább köze is van a film témájához, amely röviden a következő. A kezdő képkockák egy bretagne-i, álmos kisvárost mutatnak, ahol Betti (Deneuve) és anyja (Myléne Demongeot), családi vállalkozásként a helyi éttermet viszik. Úgy tűnik egész olajozottan és jól, mert telt házzal megy minden este. Férfiak a családban nincsenek. Betti 60 körül járó, jó karban lévő, elvált nő, felnőtt lányával és unokájával a kapcsolata nem túl felhőtlen, amúgy pedig szeretője egy házas embernek. Bár a kisváros és az étterem idilli keret, ő mégis boldogtalan. Boldogtalansága csak fokozódik, amikor anyjától megtudja: A szeretője elhagyta őt egy fiatal nőért. Betti másnap a napi rutinból kiszakadva, hirtelen ötlettől vezérelve beül kocsijába és otthagy csapot-papot. Egyetlen célja, hogy cigarettát vegyen valahol, egyébiránt nem tudja merre viszi a lendület. Erdei utakon, kis utakon, autópályákon, kisvárosokon át. Útja során kisebb-nagyobb kalandokba keveredik. Éjszakai klubokban ismerkedik, nálánál harminc évvel fiatalabb férfi ágyában ébred fel, vagy épp egy éjjeliőrrel húzza meg magát a zuhogó eső elől, egy bevásárlóközpont bútorbolt osztályán. Útja során, mely céltalan és magányos mégis rengeteg szeretettel és segítőkészséggel találkozik.
A néző számára sem teljesen érthető ez a sodródás, s már-már ellaposodik a történet, amikor a film másik felében szerencsére felgyorsulnak az események. Betti eddigi céltalan bolyongása és sodródása értelmet nyer. Lánya felhívja és megkéri vigye el az unokáját a nagyapjához, mert neki Brüsszelbe kell mennie egy állásinterjúra. Innentől kezdve a film és Betti előélete is kibontakozik, a családi viszonyok feltárulnak és lassan minden a helyére kerül a történetben. Érdekes, ahogy a kezdeti szürkés-sötét, nyomott színek helyét átveszik az élén vidám színek a filmben, úgy ahogy a hangulata is megváltozik.
Deneuve játéka is egyre kifejezőbb, ahogy haladunk az események sorában a végkifejletig, bár egy hűvös távolságtartás mindvégig jellemzi őt.
Azt,hogy a rendezőnő mit akart üzenni ezzel a filmmel, az számomra nem teljesen világos. Nem hinném, hogy azt, hogy kezdj új életet ha a régi már nem működik. A főszereplő Betti minden volt, csak határozott nem. Azt sem mondhatnám, hogy tudatosan kezdett új életet, mert a céltalan utazásában sodródott egyik eseményből a másikba.
Hacsak nem azt akarta mondani, hogy néha nem árt egy kicsit céltalanul bolyongani az életben, mert nem tudni hova vezethet ez minket? Lehet.
