2010. június 2., szerda

"Egy lányról" avagy nem minden arany ami fénylik


A hétvégén spontán ötlettől vezérelve leugrottunk kedvenc kerületem egyik legkedvesebb mozijába az Odeon Lloyd-ba az egykori Duna-moziba, és megnéztük Nick Hornby és Lone Shervig (Olasz nyelvlecke kezdőknek) által fémjelzett 2009-es An education vagy magyar címén Egy lányról című alkotását. Igaz, nyár van, nem moziszezon, de mégis meglepett, hogy magunkkal együtt talán 5-en ha voltunk a nézőtéren.Pedig jó film.Nagyon jó.

A hatvanas évek Londonjában járunk.Egész pontosan London külvárosában.Lánygimnázium.Szigorú, konzervatív pápaszemes tanárnők, egyenruhába bújtatott fiatal lánytestek, nyakig begombolt keményített blúzok.Copfok. Cselló órák. Főhősünk, a 17 éves szép és okos Jenny kitűnik a társai közül. Mintatanuló, csellózik, francia leckéket vesz, és Oxfordba készül.Szabadidejében azért, titokban cigarettázik a barátnőivel, és Párizsról álmodozik Juliette Greco-t hallgatva. Álmodoznia kell is, mert az a kispolgári milliő amiben szüleivel él, abban fuldoklik.És ekkor jön a fehér lovon a szőke herceg ( Peter Sarrsgard) .Illetve nem is lovon, hanem egy royce royce-on. És ez a szőke herceg, David legalább egy 20-al idősebb a mi harmatos Jennynknél.És nagyon gazdag.És nagyon művelt.És nagyon simulékony stilusú.Nem kell sok és a lányt teljesen elkápráztatja, majd később az aggódó szülőket is, akik eleinte rémülten veszik észre lányuk kezdődő átalakulását. Megkezdődik a lány álomélete, amiről az addig szerény anyagi körölmények között élő szüleivel csak ácsingózhatott. A férfi elvarázsolja a lányt divatos ruhákkal, koncertekkel, vacsorákkal, estélyekkel, Párizsi kiruccanással.Hát nő legyen a talpán aki ellent tud ennek állni.Mindeközben az addig mintatanuló, okos és szép reményekkel bíró Jenny egyre inkább elhanyagolja tanulmányait és Oxford is egyre messzebbre kerül tőle. Nézőként mi is elkábulunk egy pillanatra Jennyvel, hogy aztán kis szorongást kezdjünk el érezni a gyomrunk tájékán.Túl szép hogy igaz legyen. És beigazolódik végül, hogy a megérzéseinkre mindig hallgatnunk kell...

Miért fogott meg a film?

Azért, mert az életben sokszor kerülünk válaszút elé, amikor veszélybe kerülhetnek a céljaink, az álmaink, vagy az önállóságunk.És ilyenkor kell észnél lenni.Nem minden arany ami fénylik.

2010. június 1., kedd

Egek Ura-Szép új világ?



Sosem értettem, hogy miért fordítják folyamatosan félre az eredeti külföldi film címeket. Talán, mert úgy gondolják, ha magyarosítják azzal többen megnézik? Mindenesetre Jason Reitman rendezte Up in the Air című 2010-es filmjének magyar címváltozata igen találóra sikerült. Egek ura. Nos, igen a főszereplő, Ryan Bingham (George Clooney) negyvenes, inkább ötvenes éveiben járó, kissé már kiégett sármőr, akinek a fő foglalkozása, sőt mitöbb hivatása az, hogy, akár kontinenseket is átszelve kirúgjon embereket. Életének 99,9%-át repülőgépen, repülőtereken és hideg-rideg hotelszobákban tölti. Ebbe az életformába érzelmek, család, feleség természetesen nem fér bele, de a felületes szemlélőnek úgy tűnhet ezt főhösünk nem is bánja. Egészen addig, míg hirtelen ő találja magát az asztal túlsó végén, és ő az akinek felmondanak. Az indoklás pedig egy fiatal, agilis, filigrán törtenő kis kollegina felöl érkezik, aki szerint nincs szükség személyes beszélgetésre és többezer kilométeres repkedéshez, valamint dollár ezrekhez ahhoz, hogy valakivel közöljék: ki vagy rúgva. Elég ezt egy számítógép képernyőjén közölni az illetővel. Ám, főhősünkbe azért mégicsak szorult némi emberség. Felveszi a kesztyűt, hogy bebizonyítsa itt azért mégiscsak emberéletekről, sorsokról van szó. Hogy igazolja munkája létjogosultságát. Illetve nemcsak a munkájáét. Az egész életéét. És tulajdonképpen itt kezdődik a történet. Míg bevezeti fiatal kolleganőjét a szakma rejtelmeibe, rájön, hogy az élet a legnagyobb társasjáték, és amit ő játszik ahhoz nincs társ. Vajon már késő, hogy megtalálja a boldogságot?

Hogy miért fogott meg a film?


Azért, mert kitűnö tükröt mutat a mai, elidegenedett hightech és agyoninformatizált világunkról, amihez jó hátteret adtak az egyforma repterek és sivár hotelszobák végtelen folyamai


És azért is , hogy feltegyük a magunknak kérdést : Ez lenne a Szép új világunk?