....a sánta kutyát." Mindannyian jól ismerjük ezt a klasszikus mondást. Én, talán annyival egészíteném ki: A hazug embert hamarabb utolérni, ha okos telefonnal is rendelkezik. A mai világban ugyanis nem könnyű titkokat őrizni, hiszen az életünk szinte nyitott könyv mások számára. Sőt mi több, mi magunk tesszük közszemlére a magánéletünket Facebook és társai nagy örömére. Egyre szűkebb a mezsgye a magánélet és a külvilág között, a kérdések sokaságát veti fel. Kinek és meddig engedünk betekintést a személyes életünkbe? Egyáltalán: mit jelent ma a privát szféra?Elképzelhető-e hogy miközben egyre nyíltabbak és gátlástalanabbak vagyunk a virtuális világban, a hozzánk legközelebb álló "off line" kapcsolatainkban bezárkózunk? Megtörténhet-e hogy miközben naponta órákat csetelünk, whatsappolunk közelebbi-távolabbi ismerősökkel, a saját családtagjainkkal egyáltalán nem, vagy alig beszélünk? Hogyan eshet meg, hogy titkaink legyenek azok előtt az emberek előtt, akiknek elvileg a legfontosabbak vagyunk? Lehetnek-e titkaink a szüleink, a férjünk,a feleségünk, gyermekünk, vagy a közeli barátaink előtt? Vajon mennyire ismerjük a számunkra legfontosabb embereket?Ismerjük-e eléggé a feleségünket, a férjünket, a gyermekünket? Mennyire lehetünk őszinték egy kapcsolatban? Egyáltalán: Mennyi őszinteséget bír el egy párkapcsolat, egy házasság, egy barátság?,
Paolo Genovese olasz rendező új filmje a Teljesen idegenek egy ütős és remek alkotás az őszinteség erejéről. Amely erő nem feltétlenül mindig építő, inkább pusztító...
A történet szerint egy hétfős baráti társaság találkozik egy közös kellemes esti vacsorázás reményében, aminek apropója a holdfogyatkozás megtekintése.Az értelmiségi, középosztálybeli házaspár Peppe (Giuseppe Battiston) és Carlotta (mindketten orvosok, a férfi plasztikai sebész, a nő pszichiáter) meghívják magukhoz barátaikat a párjaikkal vacsorázni.
Az este idillien indul, kedélyes csevegéssel, a szokásos semmitmondó témákról.Két fogás között az est háziasszonya azonban felveti, hogy mindenki tegye ki az asztal közepére a mobiltelefonját és amikor bárkinek hívása, sms-e, csetüzenete jön, akkor azt nyilvánosan fel kell vennie, az üzeneteket fel kell olvasnia.Vonakodva bár, de végül mindenki belemegy a játéka és kezdetét veszi a "móka". Ami csak eleinte vicces, a játékból hamar családi és párkapcsolati drámák sorozata lesz. A kellemesnek induló estéből pedig teljes erkölcsi összeomlás.
A rendező kitűnő dramaturgiai érzékkel építi fel a történetet, a feszültség fokozatosan nő, amihez nagyon jó környezetet biztosít a lakásbelső is, ahol lényegében az egész film játszódik. A be-és összezártság a film végére elviselhetetlenné fokozódik. A vacsora elején még barátokként leülő társaság, az est végére magányos, elidegenedett, összezavarodott, csalódott egyének kusza halmaza lesz.
A film a végén nem ad egzakt válaszokat a kérdésekre, de még napokkal később is keressük rájuk a megoldásokat, amelyek talán nem léteznek, ahogy az őszinteség sem a barátságokban, és párkapcsolatokban...
A film a végén nem ad egzakt válaszokat a kérdésekre, de még napokkal később is keressük rájuk a megoldásokat, amelyek talán nem léteznek, ahogy az őszinteség sem a barátságokban, és párkapcsolatokban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése