Ha jól emlékszem Zorán énekli, hogy a szerelem jó, a szerelem fáj....
És milyen igaza van. Silvio Soldini olasz rendező, Szeretők című filmjének megnézése után, ennek a dalnak a refrénje ugrott be. A film címe tulajdonképpen nem hagy nekünk sok találgatnivalót a történet kimenetelére. Én mégis úgy ültem be a moziba, hogy talán most az egyszer a szerelem nem fog fájni. De nézzük a történetetet dióhéjban. Adott egy a, harmincas éveinek elején járó fiatal és szép nő, Anna. Vegyünk mellé egy kövérkés, szuszogó, nem túl vonzó külsővel, de gyengéd mackós beütésel megáldott férjet, Alessio. Ő az a fazon, akire lehet egy életet építeni, bár kissé naív, néhol már-már bárgyú szelídségű, ám biztosak lehetünk benne, hogy nem "a röptében a legyet is" típus. Anna karaktere a bizonytalan fiatal és a párjához képest igen vonzó külsővel megáldott nőé, aki részint a családja és a társadalmi elvárások nyomására, részint talán kicsit belülről is már-már engedne a családalapítás, gyermekvállalás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése