Zabou Breitman filmje, No és Én napjaink egyik legégetőbb problémájáról, a hajléktalanságról beszél. Mindezt pedig egy 13 éves kislány szempontjából láttatja. Lou, 13 éves és az iskolában azt a feladatot kapja, hogy válasszon ki egy társadalmi problémát amiről dolgozatot kell írnia. Lou, a hajléktalanságot választja, méghozzá úgy hogy interjút készít egy hajléktalan emberrel.Ki is néz magának egy korban hasonló korú hajléktalan lányt akivel a Gare du Nord-on találkozik össze. Nora, vagy ahogy hívja magát No, alig 16 éves és már egy emberi roncs. Családja elhagyta, nincs hol aludnia, élete a foszladozó hátizsákjában. Iskolába sose járt. Egy sörért és két vodkáért vállalja, hogy elmondja a hajléktalanok életét Lou-nak. Lou élete, bár családja, meleg otthona van, lassan kiderül nem kevésbé magányos, mint hajléktalan barátnője. Anyja súlyos depresszióval küzd, apja tehetetlenül nézi családja szétesését. Két világ találkozik össze, mégis szoros barátság alakul ki a két kislány között.Lou-t annyira megérinti a hajléktalan lány kegyetlen sorsa, hogy elhatározza "hazaviszi". Nagyon szép film, a barátságról, emberségről. Remélem, hogy a magyar mozikban is bemutatják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése