"Ha a merengés alkonyában szép szemeidnek esti csillagát bámulva nézik szemeim, miként ha most látnák először" Petőfit idézve. Ferzan Özpetek legújabb filmjében, a Szerelem, Pasta, Tenger-ben ismét a homoszexualitás nyíltan vállalásának kényes kérdéskörét emelte középpontba.Adott egy olasz, meglehetősen konzervatív nézeteket valló tésztagyáros familia, amely népes család élén egy igazi keresztapa áll.Két szép szál,mondhatni daliás fia is van,Tommaso és Antonio akikre majdan hagyni akarja a gyárat.Nekik azonban egészen más elképzeléseik vannak a jövőjüket illetően.Tommaso római írói karriert dédelget, s esze ágában sincs átvenni apja gyárát.Testvére Antonio,bár a gyárban dolgozik, mindennap menekülni készül a család nyomása alól..Mindketten súlyos titkot is cipelnek magukkal: A saját nemükhöz vonzódnak.Ha azonban ez kitudódik tisztában vannak vele nem számíthatnak családjuk megértésére és örökségük is veszélybe kerülhet...Ami talán nem is olyan nagy baj? Ferzan Özpetek új filmjében szemben korábbi filmjeivel(Pl.Törökfürdő), mintha kevésbé venné komolyan a homoszexualitás problematikáját, sőt mintha kissé ki is figurázná azt. Filmjében megjelenő homokos férfiak nőies gesztusai eltúlzottak, néha az az érzése az embernek ők maguk sem tudják eldönteni mit szeretnek: a nőket vagy a férfiakat.Vagy leginkább magukat.Özpetek filmje nekem kissé erőtlenebbre sikerült, mint korábbi filmjei, mind mondanivalójában, mind hatásában.Egy bizonyos a szép olasz táj, szép olasz emberek, még szebb olasz nők és férfiak, olaszos lendület és humor miatt mindenképpen érdemes megnézni..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése