2016. február 7., vasárnap

A visszatérő-vajon megér-e egy Oscar-díjat Leonardo Dicaprio bosszúhadjárata?


 A Visszatérő (The Revenant, 2015) is tipikusan az a film, amiről már mindenkinek jól kialakult véleménye van, mielőtt még látta volna magát a mester(?)művet...


Ebben persze az is jócskán szerepet játszik, hogy remek volt a film PR-ja. Golden Globe jelölésről még szó sem volt, de már nagyjából mindenki értesült róla, hogy micsoda nehéz fizikai megterhelést jelentett a színészeknek a forgatás a mínusz 10 fokban, az Argentín vadon mélyén, hóban-fagyban sárban, dideregve. Nem beszélve a medvéről. Meg a nyers bölénymájevésről (Respect ezért innen is Leo, ha tényleg nyers bölénymáj volt).

Nos, én próbáltam nem felkészülten érkezni a filmre, nem is olvastam el előtte kritikákat sem. Pontosan azért nem, mert nem akartam hogy befolyásoljanak.
Őszintén kíváncsi voltam (Na jóó bevallom a beharangozott medvés jelenetre  különösen), hogy miért kapott ez a film négy Golden Globe-ot, amiből egy Leoé, aki így az Oscar díjra is esélyessé vált. Már megint esélyessé vált mondhatnánk.  
Így, hogy végigültem a közel 2,5 órás filmet  a barátaimmal, már én  nyugodtan mondhatom, hogy véleményem szerint nemigen ér meg. Nem ér meg egy Oscar díjat Leonardo Dicaprio fogvacogtatása, hörgése, és árkon bokron csúszásmászása. Még a döglött és kibelezett lóban töltött éjszakája sem.
Sőt, azon a ponton határozottan úgy éreztem, hogy vagy harsányan felröhögök, vagy kimegyek a teremből. Akkor már ugye túl voltunk 1,5 óra színtiszta kálvárián, a medvetámadáson, az élve eltemetésen, a nyersmájevésen és a szakadékba zuhanáson is. Szerintem még egy olyan tökös legénynek, mint Leonardo Dicaprio is sok ennyiszer meghalni.



Leo Oscar-díját persze ezt nem én fogom eldönteni, hanem nálam a filmekhez fényévekkel jobban értő szakmeberek, de az mindenesetre legondolkodtató, hogy valahol mindenki csalódottan jön ki a moziból a Visszatérő után.

Lássuk azért a film vitathatatlan előnyeit is. Kétségkívül megkapóak a jelenetek, a természeti tájak, és a filmnek van egy különös alaphangulata, ami nem múlik el a film megnézése után, hanem haza is kísér. Az biztos, hogy ez kevéssé Dicaprio hörgésein, sokkal inkább a világhírű operatőröm (Emmanuel Lubitz) múlt. A film forgatásán csak természetes fényeket használtak és maximálisan kihasználták a természeti táj különleges szépségét és vadságát.
A történet maga egy klasszikus western idéz, a középpontba egy személyes  bosszúhadjáratot állítva.
A film a 18.században játszódik Dél-Dakota államban, az első angol és amerikai telepesek megjenésének és a helyi indián törzsek kezdődő kizsákmányolásának időszakában. Az angol prémvadászok a helyi, indián arikara törzs területén hódprémre vadászik, ami természetesen nem nyeri el a tetszését a helyi törzseknek, akiket már a franciák is kellőképpen kizsigereltek. Ez a konfliktus nyílt ellenségeskedésbe mitöbb vérengzésbe csap át, az arikarák rajatütnek a prémvadászokon és sikeresen elüldözik őket. A vadászok menekülésre kényszerülnek, de nem tudnának ép bőrrel kijutni az indián törzs területéről Hugh Glass (Leonardo Dicaprio)  felderítő és indián félvér fia segítsége nélkül.
Azonban senki nem számít arra, hogy az úton a felderítőjüket egy grizzly medve aprítja miszlikbe ezzel pedig esélytelenné téve azt, hogy kijussanak a vadonból.
Mivel Glass olyan súlyos sérüléseket szenved, hogy az életben maradási esélyei a nullával egyenlőek, ezért a csapat komoly erkölcsi dilemma elé kerül.  Mivel félhulla társukat összetákolt hordágyon cipelve a haladási sebességük veszélyesen lecsökkent ezért indítványozzák, hogy váljanak ketté. Megszavazzák, hogy a 10 fős csapatból ki legyen az a három fő, aki Glass mellett marad amíg még hálni jár belé a lélek, s amint vége a dalnak kapjon emberhez méltó temetést. Glass személyes tragédiája, hogy pont a csapat legszemetebb és legelfajzottabb tagja, John Fidzgerald (Tom Hardy) jelentkezik az egyik felvigyázói szerepre (Glass mellett marad természetesen a fia és még egyújonc is), aki amúgy is a halálát kívánta már régóta. Alig tűnnek el a társai a vadon mélyén, Fitzgerald már akcióba is lendül. Mivel Glasst nem sikerül kinyírnia, ezért a fiat teszi el lábalól, természetesen úgy hogy ezt a magatehetetlen Glassnak is végig kell néznie. 
Ez az a pont a filmben amikor megértjük, hogy miért is támad fel a halálból Glass és fogadja meg hogy ennek az embernek nem lesznek nyugodtak az éjszakái.Miután Glass fiát megölte, őt magát pedig élve eltemette, magával viszi a megtévesztett harmadik társukat, akinek azt mondta hogy indiánokat hall a közelben és sürgősen menniük kell otthagyva a haldoklót.A haldoklót, aki utolsó erejét is összeszedve kikaparja magát a földből és megkezdi lassú és gyötrelmes bosszúhadjáratát a menekülő Fitzgerald vérét szomjazva.

Most vagyunk az első órában, kedves olvasóim, a fennmaradó 1,5 órában jönnek a már sokat említett kalandok, és nagyon nagyon sok fázás, vacogás.

Hát mit mondjak… egyszer érdemes megnézni, mert mégiscsak tud valamit ez a film, meg a rendezés, de mondjuk nem váltanék rá még egyszer jegyet az biztos.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése