A modern demokráciákban a sajtószabadság kérdése elsődleges fontosságú, mégis a történelem során többször is megesett/megesik, hogy az éppen hatalmon lévők érdekei mást kívántak/kívánnak. Steven Spielberg rendezésében játszódó "Pentagon titkai" (eredeti címén: The Post) című majdnem kétórás filmben a Vietnámi háború-s konfliktuson keresztül dolgozza fel a sajtószabadság témáját. Ma már nem kétséges, hogy a vietnámi háború 15 éve alatt, csekély eredményeket mutatott fel, viszont a borzalmas emberi veszteségekkel (a becslések szerint közel 700.000-3 millió halálos áldozat, melyekből közel 100.000 amerikai katona) járt. Az sem kétséges ma már, hogy az amerikaiak úgy folytatták ezt a háborút, hogy tudták vesztésre állnak, kvázi halálba küldik katonáikat. A vietnámi háború és a háborút övező botrányok még máig is neuralgikus pontja is az amerikai társadalomnak, ezért a témához nagyon óvatosan szabad csak hozzányúlni. Steven Spielbergnek ez sikerült, ugyanis egy igazán hazafias, már már hollywoody-asan csöpögő happy-enddel záruló filmet hozott össze. A történet 1971-ben játszódik, Washington D.C-ben. A vietnámi háború még dúl, hippimozgalmak, hippitüntetések zajlanak a városban. A The Washington Post ekkoriban még egy "kis" városi lapként működött, lokális témákkal, míg nagy riválisa a New York Times orolja el és publikálja az országos jelentőségű híreket. Nincs is "túl jó bőrben" az ekkor még családi vállalkozásként működő The Washington Post, hiszen tulajdonosa nem rég halt meg, és a tulajdonjogot feleségére, Kay Graham-re bízta, akit Meryl Streep alakít. A lapkiadó tulajdonos feleségeként nem mozog jól az üzlet világában, különösképpen a férfiak által uralt business világában. Így Kay aki azelőtt azzal volt elfoglalva, hogy minél fényesebb partykat adjon a férje üzlettársainak, most borzadva szembesül a lap végzetes eladósodottságával. Nem repesnek Kay jelenlététől a csupa férfiakból álló igazgatótanácsban sem, és nem kell sokat várni arra sem, hogy elkezdjék fúrni őt. A kérdés az, hogy feltegyék-e a lapot a tőzsdére, vagy sem. Az üzleti bukás szélén álló lapnak úgy érkezik meg egy ismeretlen személytől egy koszos, cipős dobozba tuszkolva a vietnami háborúról szóló kormányzati titkos jelentések ezer oldala, mint a sivatagi fuldoklónak a víz. A vezető főszerkesztő Ben Bradlee, akit Tom Hanks alakít, azonnal meglátja a szakmai kihívást és persze erkölcsi kötelességet abban, hogy publikálják a vietnámi háború eltitkolt részleteit. Mindeközben a Times, akihez szintén eljuttatják az anyagokat, nem lamentálnak ennyit, hanem azonnal már másnap a címlapra teszik. ezzel azonban a fejükre is borítják a házat és bíróság elé kell állniuk. A film ekkortól egy erkölcsi dilemmává válik, Kay óriási nyomás alá kerül az igazgató tanács,a főszerkesztő, az újságíró kollégái felől, hiszen egzisztenciák függnek a döntésétől, szabad-e publikálniuk az anyagot, meddig mehet el a sajtószabadság, kell-e egyáltalán elmenni a végsőkig, szabad-e feláldozni akár a saját egzisztenciájukat, akár más emberek egzisztenciáját a sajtószabadság oltárán?
A film nehezen indul el, kissé vontatottan, de a végére felpörög és összességében egy izgalmas 110 percet kapunk.A nőként és üzletasszonyként egyre inkább magára találó Meryl Streep-nek különösen jól áll ez a szerep, Tom Hanks is rendesen odateszi magát a szerepében, bár Oscar-díjat idén nem érdemelt ki még..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése